Baba mozgásfejlődés
A mozgásfejlődés kulcsfontosságú fejlődési szakasz a gyerekek életében. Nagyon fontos, hogy a mozgás fejlesztése megfelelően történjen, a szülők meghatározó szerepet játszanak ebben, hiszen a gyermeknek szüksége lesz segítségre, odafigyelésre és támogatása egyaránt.
Mint az életben minden más dolognak, ennek is megvan a megfelelő sorrendje. Azért is fontos, hogy a sorrendet „kövessük”, mert ez a gyerekeknek folyamatos fejlődést ad, mind az izmoknak mind pedig az idegrendszernek és az ízületeknek is egyaránt. Fontos, hogy a mozgásfejlődési szakaszokat nem szabad sürgetni. Ezért a szakemberek nem ajánlják a baba korai ültetését vagy a járás korai segítését. A mozgás fejlesztése során folyamatosan konzultáljunk a védőnővel és szükség esetén a gyerekorvossal is, ugyanis vigyázni kell, hogy a fejlődési szakaszok sorrendben egymás után következzenek, nehogy egy vagy másik fejlődési szakasz kimaradjon, mert kihathat az idegrendszer fejlődésére is.
A mozgásfejlődési szakaszok kimaradása esetén előfordulhat, hogy idegrendszer fejlődése sem optimális, ezért amikor az iskolaérettségi vizsgálatra kerül a sor, a szülők azzal szembesülhetnek, hogy éretlen minősítést kap a gyermekük az idegrendszer nem megfelelő fejlődése miatt.
Azzal nem mondok újat, hogy a baba mozgása már az anyaméhben elkezdődik, ugyanis már ott is forgolódik, illetve rugdalózik, viszont mivel ott lebeg a magzatvízben, így ezek a mozgások könnyűnek bizonyulnak a pici számára. A születés utáni időkben, hónapokba is telik mire újra megtanulja és meg is csinálja azokat a mozdulatokat, amiket az anyaméhben már igen könnyedén megtudott tenni. Először a kéz-és fejmozgások aktiválódnak, mert ezek a mozgások a tárgyak (cumi, cumisüveg, játékok) megszerzése érdekében szolgálnak. Ezután következnek a kúszás, mászás és felülés mozdulatai. A mozgásfejlődési szakaszok egymásra épülnek, így a nagymozgások megadott sorrendben kell, hogy kövessék egymást.
Fontos, hogy a sorrend ne cserélődjön fel!
Előfordulhat, hogy az egyik szakasz rövidebb vagy hosszabb ideig tart, mint ahogy le van írva, de nem lehet túl nagy az eltérés. Ha úgy érezzük, hogy a baba mozgásfejlődése nem a korának megfelelő, vagy bármilyen rendellenességet vélünk felfedezni, azonnal forduljunk szakemberhez!
A baba mozgásfejlődésének szakaszai hónapról hónapra
A mozgásfejlődés már újszülött kortól elkezdődik. Eleinte még ökölben tartja kezeit, ám a fejlődési folyamat gyorsan elindul. Az első hónapokban történik meg a hason és háton fekve a fejfordítás.
1-2 hónapos korban a csecsemők többsége már mosolyog, kíváncsian nézelődik, szemléli az őt körülvevő tárgyakat. Elkezdi felfedezni a kezeit. Hason fekve a fejét képes megemelni és megtartani, néhány másodpercig.
2-3 hónapos baba mozgása biztosabb, biztosabban emeli fordítja a fejét. Hasra fektetve az alkarjára támaszkodik. A kezeit is össze tudja markolni, tudatosan mozgatja végtagjait.
4-5-6 hónapokban már képes a tenyerére támaszkodni, így vizsgálja meg a körülötte lévő tárgyakat, kezével megérinti ezeket. Hátán fekve sokat játszik. Képes hátáról a hasára fordulni. Babánk ekkor már egyre többet igényli a közös játékot, az arcok között már különbséget tesz.
Fél éves kor után a baba mozgásfejlődésére jellemző, hogy elkezd mászni. Sok csecsemő azonban nem a mászást választja, kúszik, oda-vissza gurul. A játékokat már kezében ügyesen megfogja. Önállóan képes ülni. A bútorokba kapaszkodva már- már feláll.
8-9 hónaposan a mászása már kezd gyorsulni. Kapaszkodva álló helyzetből képes leülni. Jól látható az első önállósodás, kezében a cumisüveget is magától tartja. Négykézlábra állva hintázik. Egyedül kezd kézzel enni, ilyenkor fokozottan figyelni kell, hogy a baba félre ne nyeljen!
10-12 hónaposan már óvatosan, kapaszkodva fel tud állni. Segítséggel jár ha vezetik. Ekkor már kezd próbálkozni a kanállal evéssel, bár a mozdulatok sokszor még sikertelenek.
14 hónapos baba mozgásfejlődésére jellemző, hogy szintén óvatosan, kapaszkodva megvannak az első léptek. Teli talppal jár, karjával próbál egyensúlyozni.
A következő hónapokban a baba járása kezd biztonságos lenni, már a kezét sem használja egyensúlyozásra. Sokat játszik, építőjátékokkal, a kockákat már egymásra pakolja. Totyogni kezd.
1,5 éves korára szépen eszik kanállal, iszik pohárból. Lassan öltözködik.
2 éves kor körül szalad, segítség nélkül, lépcsőn még bizonytalan, mellé lép. Labdát rúg, könyveket már lapozgatja, szépen eszik. Önállóan kezet mos.
2,5 éves korában a baba mozgása egyre fejlettebb. Páros lábon ugrabugrál, egy lábon is megtud állni pár másodpercig. Rajzolásnál körkörös vonalakat firkál. 3 éves korban már építőjátékokból nagyobb tornyokat épít. Váltott lábbal lépcsőzik. Elmondja mit rajzol, de ez még nem felismerhető. A többség 3 éves korára eléri az óvodaérettséget.
Ha ezeket a mozdulatokat, ebben a sorrendben és nagyjából ebben az időrendben el tudja sajátítani, akkor lehet azt mondani, hogy aggodalomra semmi ok, hiszen minden fontos mozgásfejlődési stádium főleg a ’nagymozgások ’megtörténtek.
Valószínűleg benned is felmerült már a kérdés, hogy ha valamelyik fejlődési mozgásforma kimarad, akkor az okoz-e valamilyen betegséget?
Nos, itt leginkább a diszes betegségek alakulhatnak ki később, de mindez leginkább akkor, ha a nagymozgás kimarad a gyereknél. (futás, kúszás, mászás)
Hogy mit lehet ilyenkor tenni?
Ebben a helyzetben a legjobb, amit tehetünk, hogy egy erre szakosodott fejlesztőpedagógus segítségét kérjük. A pedagógus segíteni fog a gyermek testképének egyensúlyi rendszerének és a mozgás fejlesztésében.
Szerencsére a gyerekek kedvenc játékai azok, amelyekhez rengeteg mozgást igényelnek, Ilyen PL.: fogócska, a különféle egyensúlyozó játékok és a sok irányváltoztatást igénylő játékok. Ezek a játékos fejlesztő feladatok, elősegítik a kimaradt nagymozgások fejlesztését.
Ilyenkor a gyerekek mind a 4 végtagjukat használják és az ellentétes láb-kar használatával, fontos idegrendszeri pályák fognak automatizálódni és segítenek a két agyfélteke összehangolásában. Mindez összeharmonizálja a két testfél mozgását, amely segíthet az iskolaérettség elérésében is.
