Baba mozgásfejlődés
2020. 12. 27.

A mozgásfejlődés kulcsfontosságú fejlődési szakasz a gyerekek életében. Nagyon fontos, hogy a mozgás fejlesztése megfelelően történjen, a szülők meghatározó szerepet játszanak ebben, hiszen a gyermeknek szüksége lesz segítségre, odafigyelésre és támogatása egyaránt.

Mint az életben minden más dolognak, ennek is megvan a megfelelő sorrendje. Azért is fontos, hogy a sorrendet „kövessük”, mert ez a gyerekeknek folyamatos fejlődést ad, mind az izomoknak mind pedig az idegrendszernek és az ízületeknek is egyaránt. A mozgás fejlesztése során folyamatosan konzultáljunk a védőnővel és szükség esetén a gyerekorvossal is, ugyanis vigyázni kell, hogy a fejlődési szakaszok sorrendben egymás után következzenek, nehogy egy vagy másik fejlődési szakasz kimaradjon, mert kihathat az idegrendszer fejlődésére is.

A fejlődési szakaszok kimaradása esetén előfordulhat, hogy idegrendszer fejlődése sem optimális, ezért amikor az iskolaérettségi vizsgálatra kerül a sor, a szülők azzal szembesülhetnek, hogy éretlen minősítést kap a gyermekük az idegrendszer nem megfelelő fejlődése miatt.

Azzal nem mondok újat, hogy a baba mozgása már az anyaméhben elkezdődik, ugyanis már ott is forgolódik, illetve rugdalózik, viszont mivel ott lebeg a magzatvízben, így ezek a mozgások könnyűnek bizonyulnak a pici számára. A születés utáni időkben, hónapokba is telik mire újra megtanulja és meg is csinálja azokat a mozdulatokat, amiket az anyaméhben már igen könnyedén megtudott tenni. Először a kéz-és fejmozgások aktiválódnak, mert ezek a mozgások a tárgyak (cumi, cumisüveg, játékok) megszerzése érdekében szolgálnak. Ezután következnek a kúszás, mászás és felülés mozdulatai.

Fontos, hogy a sorrend ne cserélődjék fel!

Előfordulhat, hogy az egyik szakasz rövidebb vagy hosszabb ideig tart mint ahogy le van írva, de nem lehet túl nagy az eltérés. Ha úgy érezzük, hogy a kicsi mozgás fejlődése nem a korának megfelelő, vagy bármilyen rendellenességet vélünk felfedezni, azonnal forduljunk szakemberhez!

0-1 hónap:

Ebben az időszakban kell megtörténnie a hason és háton fekve a fejfordításnak

1-2 hónap:

A fej felemelése hason fekve, néhány 1-2 percig

 

2-3 hónap:

Az alkarral való támaszkodás hason fekve + fejemelés-fejfordítás minimum 10 percig, néhány szünet legyen közötte

 

4-5-6 hónap:

A tenyéren való támaszkodás, pihenéssel kb. 25 percig

 

5-6 hónap:

A hasról hátra és vissza fordulás

 

7-8 hónap:

A kúszás

 

8-9 hónap:

A mászás

 

9-10 hónap:

Itt már magától fel tud ülni a baba

 

10-11 hónap:

Ekkor már óvatosan, kapaszkodva fel tud állni

 

11-14:

Szintén óvatosan, kapaszkodva megvannak az első léptek

 

12-15 hónap:

Totyogás

 

15-18 hónap:

Ekkor kezd el szaladni

 

18-20 hónap:

Segítséggel már lépcsőzik, de nem váltott lábakkal

 

2 éves kor:

Szalad, egyensúlyozik, segítség nélkül, váltott lábbal lépcsőzik

 

Ha ezeket a mozdulatokat, ebben a sorrendben és nagyjából ebben az időrendben el tudja sajátítani, akkor lehet azt mondani, hogy aggodalomra semmi ok, hiszen minden fontos fejlődési stádium megtörtént a maga idejében és az arra az időre datálható mozdulatokkal.    

Valószínűleg benned is felmerült már a kérdés, hogy ha valamelyik fejlődési mozgásforma kimarad, akkor az okoz-e valamilyen betegséget?

Nos, itt leginkább a diszes betegségek alakulhatnak ki később, de mindez leginkább akkor, ha a nagymozgás kimarad a gyereknél. (futás, kúszás, mászás)

 Hogy mit lehet ilyenkor tenni?

Ebben a helyzetben a legjobb, amit tehetünk, hogy egy erre szakosodott fejlesztőpedagógus segítségét kérjük. A pedagógus segíteni fog a gyermek testképének egyensúlyi rendszerének fejlesztésében.

Szerencsére a gyerekek kedvenc játékai azok, amelyekhez rengeteg mozgást igényelnek, Ilyen PL.: fogócska, a különféle egyensúlyozó játékok és a sok irányváltoztatást igénylő játékok. Ezek a játékos fejlesztő feladatok, elősegítik a kimaradt nagymozgások fejlesztését.

Ilyenkor a gyerekek mind a 4 végtagjukat használják és az ellentétes láb-kar használatával, fontos idegrendszeri pályák fognak automatizálódni és segítenek a két agyfélteke összehangolásában. Mindez összeharmonizálja a két testfél mozgását, amely segíthet az iskolaérettség elérésében is.